Nomeg végre blog - sóhajt fel Ginger-. Szóval nem kis idő telt el utolsó buborékozásom óta, bár jópárszor kacérkodtam a gondolattal a lustaság tartalmas győzelmet aratott a vénák lázadása felett. Hiába az élet nem egy habostorta, sokkal inkább babostorta. De inkább nézzük a mai napot, de kezdjük a tegnapi végefelé a mesét. Szóval, tegnap volt. Koncert. Meg olyan, ami még sosem. Bár mindig ez van. Mármint nem. Nem konkrétan. De tegnap, 'kiccilag koncerten bizony sok minden volt. Bélisz, pálesz, vargányás palacsinta, szilvalekváros palacsinta, sör és cicimutogatás. Nomeg Santana faternek valszeg durva délutánja lehetett (ami nekünk iccaka, az nekik odakint még csak délután), hiszen amikor Lovasi művészúr rázendített egy lakodalmasra, mindezt zeneileg alátekerte a Samba Pa Tinek, akkor minden jóérzésű és nem atomrészeg füllel rendelkező egyednek a biztosíték úgy kib@szódott az arcában, hogy csak némi tömény tudott feledés homályát biztosítani egy ilyen nirvána után. Mindig mikor a Megyóba slattyogok, azon jár a fejem, hogy vajon hol vannak többen: bent; PKban; vagy a szabadtéri KKK választáson. KKK mint Kannások Koronázatlan Királya, mert amilyen színű-szagú-csomagolású italok indulnak el a gyomorirányba az néha felveti bennem a kérdést: vajon mit mondana a májuk, ha beszélni tudna?

 A koncert után itthon még egy kis levezető beszélgetés is zajlott, melyből a monológ szakaszban spontán bealvás keletkezett. Reggel nem kapkodtam el a dolgot, megvártam, amíg a nap megpróbálkozik sütögetni, majd ágybakakaós kombóval csalogattuk be a támadó napsugarakat. Tavasz van és erre nem a kutyák cselekményeiből jöttem rá. A délelőtt elprücskörésződött főleg azon, hogy egy nyomtató vajon miért csinál neonzüdet az arcszínből, ha maximális minőségre teszem. Ja, ezzel más is elrontottam, merthogy a meglepetésnek szánt (tényleg nem tudtam!) fotó így a meglependő előtt landolt éppen. Nem baj, a jelentős mennyiségű nokellis tejfölös cíkemellpöhkhőtt elfogyasztása az ezzel képzett aldehidek és poénok feledtették a kezdeti bakimat. Délután egy kis pakolás, majd kertimunka következett: gyeppusztítás, téglahordás és kábelrendezés égette a bevitt kalóriahegyeket. Mivel jól végeztük dolgunkat, jutalomként egy kis bicajtúra fagyizással kombinálva tette fel a pontot az i -re. A Puncsban a puncs mindig tuti, bár a többire se lehet panasz, sajna az előre javallott rizs éppen elfogyott. Az este nyugiban telt, bár egy kis közösségi véleményütközet azért kialakult, s ismét újabb mentalitásokat és embertípusokat volt szerencsém megismerni..pedig az ember mindig azt hiszi, már mindent látott. Este duplánkelesztett tökmagos, paradicsomos kenyérke született remek formával, színnel és illatvilággal...aki mer, az tippel, mit eszek holnap reggel :)

Ui: a HSMKben Hudek kiállítás van Macskák és Emberek címmel. Nagyon jók a képek, kedvcsinálónak legyen is itt egy mindjárt :) ui2: aki lop belőle, gondoljon rám is, mert nagyon tudnám hova felaggatni :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr124322934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása