...its a long way to home.

Bizony. Marha messze van ez a hírös város, az már csak tuti. Közelítőleg 450km, bár szinte mind autópályán, de ettől még hosszú az út hazáig. Reggeli ébredés, pakolgatás, majd egy erős reggeli-ebéd elköltése következett.

 Dél táján sikerült kiesni a jazz zárórészére a "matinéra, melyet telt ház, akarom mondani telt tér fogadott. A helyi értékek felvonultatása volt ez, a helyi Big Band vegyült az első, idén megalapított "artist in residence" szlogennel Tommy Vig, aki most nem csak vibrafonos, hanem bizony dobos tudását is megcsillogtatta. A hangszerelő mivoltjáról nem is beszélve. Hiszen tegnapi beszélgetésünkkor el is árulta, két régi, nívós dalt átszerelt kicsit a saját avantgarde stílusának megfelelően, s kíváncsian vára, hogy a műértő debreceni hallgatóság hogyan fogadja majd az első zongoraórákról ismerősnek tűnő Mikrokozmosz elvére átültetett "Az a szép, az a szép" és a "Minek a szőke énnékem" dalokat. Nos, a fogadást megnyerte, jelentős ovációval és tapssal jutalmazta a közönség a nem mindennapi átiratot. Hiába, a főleg idős generációkat felvonultató látogatk között jópár zongoratanár és növendék is helyet foglalt. Felesége, Mia Kim is nagy sikert aratott egy Arany János vers jazzalapokra való éneklésével.

 A nap sztárja pedig még váratott magára. Nemis keveset, hiszen még a koncert is jelentős késéssel kezdődött, mely a szépen eltervezett 14.00as legkésőbbi indulásomat egy kemény órával megdobta. Dobolta, mondjuk inkább. A dobokat alig felérő 5.5 éves ifjú titán remek dobszólóval mutatkozott be. Bár persze ritmusilag el-elmaradozott, de mégis csodálatos élményt nyújtott.

 Alighogy levették a színpadról, máris robogtam a kocsiért, becuccolás, majd újabb becuccolás: egy hatalmas adag bakelitlemez boldog tulaja lettem :) Annyit, hogy alig győztem egyedül este becuccolni őket. Az út érdekesen telt. Debrecenben szikrázó napsütés volt, majd odébb 30 kmrrel már esett az eső. Aztán megint napsütés, felhők, napsütés, eső. Napszemcsi fel-le, ablaktörtlő ki-be. Frankón utáltam. Nomeg volt valaki, aki a baromságával sikeresen felhúzott. Már amikor elindultam is ásítoztam, hát bizony a friss levegőhöz és evésivás jelelgű pótcselekmények hegyeire volt szükség, hogy hazáig elérjek. Pesten szívás volt, az Andrássy elejét valami szabadtéri megmozdulás miatt lezárták, s ez jóféle kis dugót cuccolt össze. Kis késéssel átverekedtem magamat a tumultuson, majd egy paraszt szlovák buszosnak megmutattam a középső ujjal ábrázolható nemzetközi jelzést, mert se az elsőbbségadás, se az index, nade a külső sávba tartás egyszerű fogalmait sem tudta alkalmazni. Persze kicsit tartottam tőle, hogy a kövekező, pirosan égő lámpánál nem e fog valaki le- majd nekemugrani a sportolói buszból, de megúsztam a dolgot. Tankolás és pénztárgépkezelés, jófej kutasok, kecsketej aránytalanul drágán beszerzése, majd hazaesés következett. A már említett nagyfokú becuccolás, majd gép elé heveredés, útilapú szendó befalása és heveny Samuzás következett.

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr242279353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Favale 2010.09.14. 23:02:08

Petőfi Sándor versét énekelte Mia, méghozzá a Füstbement tervet

ph0t0 2010.09.14. 23:20:20

Hmmm....csak tudnám miért írtam Aranyt, amikor ezt még szavaltam is anno...örexem...köszi a javítást!
süti beállítások módosítása