Hány éves vagy betmen? Negyven vagy hetven? :)

  Bizony ezt a kort az Irigy Hónaljmirigy is megénekelte, bár Ákos is megpróbálkozott vele, persze a stílusok közötti akadályt mindenki vegye úgy ahogy akarja, csak nehogy fentakadjon a dolgokon. Szóval drága, hőn szeretett főnököm pont ma tartotta 40. szülinapjának apropójából a megemlékezést, de ez majd még csak az este szépsége lesz, hiszen előtte még egy teljes nap is jött. Délelőtt meló, utána finom ebéd, ami olyan szinten elbágyasztotta a zsigereimet, hogy kénytelen voltam (ha még első nekifutásként ippegcsak egy könyned félórácskára) ledőlni mert egyszerűen a szemeim feladták a harcot a külvilág fényeivel és agyamat is takarékállásra csavarva sleep módot aktiváltak. A rövid, de annál hatásosabb alvás után felfrissülve mentem a csajokért, aztán ki az esti tett színhelyére technikát próbálni, hiszen tervben volt egyféle projektorral falravetítés és kihangoskodás esete. Főpróba gyorsan lezajlott, majd hazafuvaroztam 3 csajt, melyek közül az egyik, meglátva kocsim tárt ajtaját máris beugrott s nem tágított: ő megy haza, akárki akármit is akar. Szóval Cinka haza, lányok haza, Gábor haza. A szép színes alváskép második fázisa következett, mely egészen jó ideig kitartott: vagy 3 óra alvó állapotot eredményezett. Felébredve része lettem egy szállításnak: az egyik közeli étteremből egy sült röfit kellett a Sanyi hegyére elfuvaroznom. Késve érkeztem hogy nehogy várnom kelljen, de azzal fogadtak: ja, meg kell pirítanunk, szal még 15 perc. Remek, mondtam s végiglapoztam mindent, amit találtam, miközben a pultosok étkes (lásd "gyakran káromkodó" az értelmező kéziszótárban) kommunikációját élvezve , jópár szarrá tört pohár utolsó pillanatait, két esküvőt és egy ismerős összeadósnénit tekinthettem meg. Cucc elkészült, s az előzetes tervekkel ellentétben nem egyben, hanem két félként kaptam meg a játékost, melyet elhelyezve fuvaroztam hazáig. Mondanom sem kell olyan isteni illata volt, hogy egyből meginult a nyál- és savtermelésem, alig bírtam érintetlenül hagyni a kicsikét. Gyors Valifelvétel, majd tépés a hegyre, ahol már jelentős csapat várakozott. Mivel Vali magára vállalta a vezetés feladatát, könnyen válaszoltam jesszel az első italozás elvére, amiből persze lett is pár. Bár amíg még "jelenésem" volt, addig óvatosan tettem a dolgot, nomeg próbálkoztam a dolgokat hárítani, amik idejeközben tudomásomra jutottak. Azt hiszem, sikerült a Sanyit nagyon jól meglepni az ajándékával, ami egy saxofon volt. Régen láttam enynire meghatódni, még néhány könnycsepp is elhagyta a szemét. Használd sokáig, egészséggel - mormogtam az átadás után.

 Persze minden jó, ha a vége jó, attrocitásmentesen lezajlottak a fenti események, így nyugodtan nyúlhattam a mai alkohol után, ami az asztaltársaság egy részének választásaként jégermester volt. Na, ebből a nedüből feltünően gyorsan és feltünően nagy mennyiség járta meg asztalunkat, s biztos állíthatom: a legjobb hangulat nálunk volt :) Ebből is látszik hogy meglepetésserűen jelent meg pl pincér is, aki amúgy nemvolt, nomeg kedves exkocsmároshölgy is újabb és újabb adag agancsoskóla szállítmányokkal. A csapat jól állt, bár volt, aki inkább korán lelépett ( na igen, a kisnyulak úgyláccik korán fekszenek). A csapat maradék része hajnali fél4 táján (jelzem: jelentős mennyiségű baromkodás és közel 700 fotó létrejötte után) lépett le a hegy mezejéről s visszajött a városba. Éjjeli menedékként fáradt utazót is vendégülláttunk, s azt gondolom: ahogy a fejünk leért, máris aludtunk. Hiába, ez az éjjel hosszúra nyúlt :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.