Szabadhét, szabadnap. Ritka, de van. Reggel végre több kisebb-nagyobb megszakítással képes voltam 9.30ig az ágyat döngetni (sajnos nem volt benne senki se :P). 10.30ra jött egy nő meg egy pasi hogy gázóracsere. Mondtam nekik: ott a gázóra, uccu neki, én addig kertészkedek egy kicsit. Elnyílott rózsák levágva, apró kis alakítások megtörténtek s lám új, nullkilóméteres gázóra a helyén. Zsíír.

 Közben sem unatkoztam, az azonnali teendők ismét előkerültek s még szívtam is nem keveset egy hülye biztosítós progival. Hiszen eltávolítás után még mindig azt mondja hogy nincs eltávolítva, így használhatatlanná vállt. Remek. Egy kis telefonsex után a központ küldött két finomságot, amivel már úgy-ahogy sikeredett a megoldás. Persze időrabló tevékenység volt, de a végeredmény volt itt most a lényeges. Ebéd, vizitálás a cégnél, majd rohanás a dolgaim után: tankolás, kölcsönbehajtás, pálinkavásárlás, kulcsleadás stb.

 Aztán jött az este: a cél a képek bekeretezése volt. Kissé megkésve álltunk neki, de az elején egész jól megindult a folyamat. Aztán jöttek a fincsi kis buktatók. Először is jött a napi agyfasz: hogy lehet az hogy a keretek egy része nem a szabvány 60x50, hanem 61x51? Azért hogy a szépen szabványosan bekasírozott képek kiessenek belőle, ha mint pont én nem akaok üveget tenni eléjük, hiszen ebben a forróságban simán rákötne a kép az üvegre? Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy a keretgyártó miért  nem gondolkodott, nomeg a vásárló hogyan hogy nem figyelt erre fel. Namindegy. A lényeg az hogy ebbéli idegességemben módszeresen és alaposan magamban kezdtem el kárt tenni. Elsőként a bal középső ujjamat próbáltam fogóval kicsit átalakítani, mely brutálisan vérzett és még most is fáj és érzékeny. Aztán próbálkoztam párszor a drótot szerves részemmé tenni, mely ismét a piros éltető nedű további fogyását aposztrofálta. Végül, de nem utolsósorban a bal lábamnál tettem valamit a bokám környékén, mert kicsit nehézkéssé vállt a lépkedés. Midnezek után, nemkis bónuszként iszonyú zabászat vette kezdetét, ahol (már akkor éreztem) túllőttem kissé a célon és jókésőn jólbelaktam. Éljen - éljen, hurrá! Egész éjjel rémálmok gyötröttek, megannyiszor felébredtem, szal a reggel a levizelt kilóméterkő állapotában ért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.