Fellvirradt a nagy nap, (a rock katonái újra együtt vannak) a magyarok újra itt vannak. Kicsit lassan indul ugyan el a kis csapatunk, de a bőséges, kakaóval bevégeztetett reggeli mellett elüldögéltünk egy kicsit. Nem tudom igazán elmondani, milyen érzés nézni reggeli közben a hegyoldalon legelő teheneket, akikről két dolog köztudott, ami az alábbi három: 1. Ezek csak makettek, plc vezérlésűek, a végállásnál elindulnak visszafelé. 2. Az egyik oldalon a lábaik rövidek, hiszen máshogy nem tudnának megállni a meredek domboldalon. 3. Néha elvisz közülük párat a híres-neves Gyimesi Szárnyasmedve. Az a fajta ő, aki amikor átment Balányosba, meglátva milyen emberek élnek ott, hát azon ízben a húsztizes gyors elé lökte habtestén és kilehelte lelkét. Pont.

 Szóval elindultunk. A remek helyismeret miatt nagyon előnyös és remek helyet sikerült találni az autóknak és lerövidíteni a ránk váró sétát. Alig pár kilométert kellett mennünk a hegyig, majd pedig felmásznunk rá. Utóbbinál kissé csalódtam: azt vártam hogy valami hatalmas távot kell nagyon meredeken megtenni, de rövidebbnek tűnt valójában. Felérkezve egy nagyon szép látvány fogadott bennünket: a nyereg tele volt emberrel, akik különböző zászlók és táblák kíséretében álltak szépen, rendezetten. A gyakorlottak okán nagyon remek helyen voltunk, a főoltártól kb 50-100 méterre, így szabad szemmel is remekül tudtuk az eseményeket lekövetni. Sokat mondhatnék az egészről, de mégis rövid leszek. Nagyon jó volt ott lenni, ennyi magyar között. Az időjárás a kegyeibe fogadta az idei zarándoklatot, csak akkor esett pár percig, amikor kellett. Hogyhogy kellett, kérdezik az okosok? Hát úgy, hogy amikor kimondják a mise végén az Áment, akkor megeredt az eső, és szakadt a himnuszok alatt. Mindkét himnuszt elénekeltük: a magyart, majd pedg a székelyt. Utóbbi befejeztével több helyről "Vesszen Trianon!" kiáltásokat hallottunk, s az eső, mint amit elvágtak megállt. A több éve már rutinosak jelezték: az eső mindig ezt teszi, mert ennek ez a dolga. Idén amúgy sokkal modernebb volt a mise, hiszen Böjte Csaba celebrálta, aki jelezte: nem vagyunk puhányok, hiszen se az eső se a szél nem tudja az embereket eltántorítani attól hogy idejöjjenek. Leírhatatlan érzés volt egynek lenni sok százezerből, s mégis önmagamnak lenni. Ezt látni, illetve inkább érezni kell. Nagyon érdekes volt, hogy idén először itt volt a magyar korona (pontosabban az egyetlen hiteles mása), ami példaértékű, ezen mindenki gondolkozzon el egy kicsit, hogy ez valójában milyen mögöttes jelentéssel bír. Nomeg kitért Csaba atya a hőn áhított kettős állampolgárságra is, mely mos éppen "éles" kérdés is a törvénykezési sorban. Utolsó megjegyzésként jelezném: meg nem erősített hírek alapján látszódtam a DunaTVs élő közvetítésében.

 A mise végeztével megindult a tömeg, de mi okosan inkább lecsüccsentünk. Bár nekem nem volt székem, a gondviselés azért megajándékozott eggyel :) Szépen elcsipegettük a reggel okosan elcsomagolt szendvicseinket. Mire végeztünk, már könnyedebben mehettünk lefelé a nemkissé csúszós, sáros domboldalon. Besétáltunk a templomig és megnéztük a búcsúi kirakodóvásárt, ittunk egy langyos csiki sört s ettünk rá később egy kis fagyit. A parkoló már szinte üres is volt, amikor viszaértünk az autókhoz, s könnyedén, dugómentesen hazaértünk. Itt máris finom vacsorával vártak bennünket: csorba, kemencés finomságok érdekes hagymás krumplival, nomeg egyfajta rigójancsinak tűnő sütivel, ami valójában nem is az :) Ma a nagy iszogatás kimaradt, mindenki kimerülten elvonult, én pedig a tornácon ülve nézem a tájat s írom a blogot. Ez itt valami gyönyörűség, holnap lehet hogy kaptok róla képet is.

ui: (egy kis helyi humorbomba :) )

A csángó gyerek a lányos házhoz igyekezve azon gondolkodá, hogyan legyen tömörbe foglalva a leány megkérése (még nem arra, amire mi férfiak elsőre gondolnánk). Odaérkezve azon helyre máris belevág: csókolomjónapotszerbusz, Ilonka holnaptól nálunk szarik. Adják-nemadják, nemadják-baszhatják. Mink is azt akarjuk! Csókolomjónapotszerbusz. S becsuká az ajtót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.