Életem első saját magam által megvett eredeti magnókazettám a Captain Hollywood Project első albuma volt. Mai fejjel nézve azért más volt az a zene és az a világ.

 S hogy vajon hogyan jött mindez most ide? Azt mondják, az Élet egy remek színjáték és mindig tud egy nagyobbat, újabbat dobni. Ma a tegnapihoz képest még komolyabb és keményebb dolgok birtokába jutottam. Nagy becs a tudás, nagy fájdalom az értelem, ezt már régebben összefogalmaztam. Mindig is megdöbbent, ha valaki valamibe akkora vehemenciával képes belevágni, hogy kissé elvakultan nem sajnálva saját testét és lelkét mindent bevállal. Ráadásul úgy, hogy nem teljesen körbejárt helyzetben teszi mindezt. De a legnagyobb hibás mégsem Ő, hiszen emberek vették és veszik is körül. Ők nem lehetnek oly vakok vagy bolondok, netán némák, hogy mindezt hagyják. Mégis ez történt. Nem tudom megérteni, hogyan képesek egyesek ilyen felületesen élni a saját világukat egy közösségben.

 Az este csúcspontja a masszír volt. Ismét egy órácska felüdülés, persze elötte szigorúan munka, utána szintúgy. Mára egy szép képet terveztem a kertemben leledző szépséges rózsaszínjellegű tulipánokról, de sajna már késő volt, nem voltak fények. Ma ezt buktátok, mármint a képet, de holnap...olyant kaptok, mint a legelején!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.