Mivel időben álomra hajtottuk a fejünket, így egész feltöltődve ébredtem hajnali 6 előtt egy kicsivel. Gyors fürcsipancsi, kajakészítés, itókapakolás, tépés hösömököhő. Mint kiderült elég lesz két verda, aszal enyém pihen, utas leszek. Pont időben érkeztünk a találkozópontra Lendvára, ahol már vártam bennünket a házigazdák, s nem jártunk úgy mint múltkor, amikor kissé megkockultunk a mínuszokban a várakozós órácskában. Elsőként megtekintettük a helyi színház épületét belülről, kis történelmi blokkal: megtudtuk, hogy a tervezője Makovecz Imre volt. Ezután átogatást tettünk Szlovénia két zsinagógája közül az egyikbe, ami alig pár lépésre volt. Picike kis épület, de elegendőnek bizonyult a kisszámú zsidó hívő kiszolgálására. A rövid gyalogtúra felfelé vezetett ahol egy program, valami templom belső vizslatása kimaradt. A többi helyszín között már busszal mendegéltünk, miközben vendéglátóink jóvoltából egy halom finomságban volt részünk: szárítotthagymás kifli, sajtos és magos tángli, finom jegestea és ízesített ásványvíz.

A hegytetőn kicsi séta után szépséges panoráma tárult szemünk elé, majd egy kis templomban Hadik múmiája meredt ránk suttogva egy laza Mizu?t az arcunkba.

 

A következő megálló egy gyönyörű trópusi kert, az Ocean Orchids gyára volt. Ha szeretitek a virágokat, főként az orchideákat, akkor ezt egyszer meg kell néznetek! Magában az előcsarnokban hegyekben áll a sok gyönyörű megvásárolható orchidea (bár árilag hasonló az itthonihoz, de akciókba simán bele lehet futni). Na itt készült aztán egy halom szépséges kép, kattingattam ezerrel. Jó sok időt eltöltöttünk, főleg hogy egész utunkon remek időjárát kaptunk: sütött a nap, egy szál polóban nyomtam én is. A következő megálló Dobronak volt, ahol egy kis városnézés jött. Végigmentünk a sétálóutcán, végigmásztunk egy hatalmas parkot, majd egy templomban meglepő (bár már egy ideje a levegőben lógó) dolog történt velem. Nem, kedves hívek: nem tértem meg.  Lassan 2 éve történt egy eset, amikor valaki -véleményem szerint- nagyon barom és hülye módon viselkedett velem szemben, és nagyon közel álltam ahhoz anno, hogy válaszként néhány jelentős erővel bevitt testre gyakorolt ütést vessek be, de a humánus oldalam szerencsére felül kerekedett. A tök üres templomba bejött utánam az illető és nyíltan, korrektül a szemembe nézve bocsánatot kért a hülyeségéért. Tudom jól hogy nehezen szánja el magát ilyenre és látva az ősznteségét elfogadtam a bocsánatkérését. Jobb a békesség, mindig is ezt vallottam. A kissé kihalt városban visszafelé sétálva a buszhoz fotózós baromkodással töltöttük el az időt, melyből néhány igencsak jópofa kép sikeredett. A kirándulás utolsó "hivatalos" helyszíne a Mura folyó volt, ahol egy klasszikus vízimalom és révkikötő volt a megtekinthető attrakció. Volt itt már minden: tűzgyújtás, traktorszerelés, halszemmel baromporték okozása nomeg hülyüléshegyek. Végezve a programmal még beültünk egy kis eszemiszomra egy helyre, ahol a kiírásból megtudtuk, hogy a dóm szó nem más, mint tanya...szal szegediek ezt csúnyán megjártátok :) Finom borocska és isteni fonottkoszorútészta után elindultunk hazafelé. Itthon kevés idő volt, merthogy gyors képnézés után máris mentünk Fekapartira, ahol mellékesen nevem napját is megültük. Mi már eléggé fáradtak voltunk, s a többiek is el voltak tunyulva mégis hajnali 2ig nyomtuk a partit. Ekkor már többet ásítottam mint beszéltem, de ez ellen senki sem panaszkodott, ki érti miért :D

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr911874311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása