Az elmúlt pár hétben már kicsit hozzászoktunk talán a jobb időhöz. A napsütéshez,a vékonyabb kabáthoz és a nagy sétákhoz. Ma hajnaltájt, amikor leérkeztem a bolhapiacra, akkor azt hittem, lefagynak a kezeim. Felöltözni felöltöztem ahogy kell, de a fáradtság jele a kezeimen fázósság képében köszönt vissza. SOK értelme nem volt a korai kelésnek és kicist szétfagyásnak, hacsaknem az alábbi két apróság. Tudni kell hogy a bolhapiac eladóinak jelentős része roma arc. Ezzel baj nincs is, nagy részükkel frankón ki lehet jönni és alkalomadtán alkudni és vásárolni. Ma amikor nézegettem egy elad dolgot, az eladó meglepő kijelentést tett: "Te erre nem vagy vevő". Néztem rá hülyén, mondván hogy ezt így miből gondolja ki ez az emberke. Érdeklődő visszakérdésmre, hogy miért nem, csak önmagát ismételgette. Ekkor a zsebembe levő pénzmennyiséget meglebegtettem, s a felcsillanó szemének fátyolos tekintete alatt megszólaltam: Tudod mit? Az 100% hogy erre én nem vagyok vevő. Asszem a fátyolos szem átváltott azon nyomban villámszóróvá, de én ezt már nem láttam, mert fakénél hagytam. Mivel holnap nőnap, így végre egyszer előre cselekedve beszereztem a holnapi átadandót, majd futás haza, merthogy itt is várt még gyorsan elintézendő dolog, majd a nap egyik legjobb élménye következett. Aki ismer, tudja hogy szeretem a szépet, a szép enét, így a szép hangszereket. Volt szerencsém megtapogatni egy 200éves mesterhegedűt, melynek az értéke 8számjegyű. Már a színe, a fogása és a kisugárzása is jelezte, hogy ez nem akármi. A hangja is csodálatos volt, már egy húrpendítésből is érezhető volt, hogy ez nem egy kommersz hangszer. Valami gyönyörűség, egyfajta irigység el is kapott, hogy nem az enyém :) Bár nem udnám használni, hiszen nem vagy hegedűértő emberke. Ma sikerült végre végigfutnom a ZH szombati számát, ahol a címoldalon egy hangzatos című írás fogadott melyet azonnal el is olvastam. Érdekes a kálvária, dobom tőmondatokban. Egy homeless romához jófej volt egy német arc, aki használatra átengedte a helyi kisházát, s cserébe csak azt kérte: az épület állagát tartsák fent és tartsák rendben az udvart és a ház környékét. Mit hoz az idő: a romák semmit sem teljesítettek a kötelességeikből, s a tulajdonos nem tuta kiköltöztetni őket a saját házából, fini ugye? Persze az épület is megelégelte az állagmegóvás hiányát s életveszélyessé lett egyből nyilvánítva, de a romák így se akartam kiköltözni. A német szerzett bontási engedélyt, de a bontás elkezdése előtti napon a helyi cigány kisebbségi csapat állami pénzen közhasznúként tartott romáival nekiálltak az épület elhordásának téglánként. Az esetet jelentő polgárőrség tagjait azóta szidalmazzák és a ckő vezetői a megszüntetésükre aláírásokat gyüjtögetnek, melyet természetesen a főkolompos roma vezető lehazud, mint akár a saját felmenőit. Itt tartunk 2010ben. Van még ember, aki nem létja, hogy itt bizony komoly szemléletbeli változásokra van szükség? Ebéd után a maradék szkennelése és mindenféle egyéb meló jutott osztályrészemül, töbek között egy kifutás, hgoy amai nap képét is elkészíthessem. Akinek nincs meg, annak elárulom, ez egy széttörött sárga nyalóka portréja.

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr961817804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süsüni 2010.03.08. 00:33:00

Bár nő vagyok, de nekem egyből leesett, hogy ez nyalóka. :-)) Érdekes kép. :-)Jók a színek.

ph0t0 2010.03.08. 23:27:30

@süsüni: gondolom a gyomrod vágta rá a helyes választ, nem a fejecskéd :P
A színeket kicsit kiemeltem, de nagyon sárga volt alapból is.
süti beállítások módosítása