Estefele egy érdekes kérdésről beszélgettem egy kedves ismerősömmel. A kérdés az az volt, ki mennyire veszi "komolyan", vagyis "szivére" a nap történéseit. Sok sok ismerős mentalitását vázoltuk fel és mérlegeltük, vajon ki teszi a tutit és ki teszi a legrosszabbat. Lehet hogy az a jó stratégia, hogy először meg kell vizsgálni, hogy az adott dolgon képesek vagyunk e változtatni, vagy nem. Ha tehetetlenek vagyunk, akkor felesleges akár még egy lórúgás hatású hírre is felpörgetnünk az agyunkat? S ezáltal csak a rajtunk is közvetlenül múló dolgokra koncentrálni és azokra a "nem felfokozott idegállapotban" jobb hatásfokkal megoldást találni, mintha ezerrel felboszantottuk volna magunkat távolabb keletkezett problémákon. Vagy talán igenis kell a környezeti ingerekre reagálnunk és véleményt fomálni: elítélni vagy melléállni a történéseknek. Hiszen ha így tenne mindenki, akkor semmilyen szerveződés, csoport  se lenne képes kialakulni s változást előidézni. Persze, egy fecske nem csinál nyarat, de ha fecske sincs, akkor hogyan lenne nem egy fecske, ami már akár nyarat is hozhatna.

 Ebből is látszik, hogy jelenleg az emberek két csapatra bomlottak szét. Az bizonyos, hogy mindenki csalódott és frusztrált. A mindennapok tele vannak újabb és újabb erőszakos cselekményekről, újabb és újabb elszórt közpénzekről szóló hírekkel. Ezek az arcpirító történések az emberek egy részén feszültséget, gyűlöletet fakasztanak fel. Az emberek már nem is tudják hogy mit lehetne ezek ellen tenni, s mivel minden irányvonalnál vannak a hírek érintettjei, így kiábrándultak. Kiábrándultak a jelenlegi politikai "elitből", az egész tisztelt parlamentben helyet foglaló képviselőkböl. Új arcokat akarnak látni, mert a régiek számukra hiteltelenné válltak. Ezek az emberek keményen radikalizálódnak és a szélsőséges oldalakat erősítik meg. Hiszen hinni valamiben mindig kell.

 Persze vannak a másik típusuak, akik egyfajta önvédelemként kezelik le ezeket a helyzeteket. Nem hagyják hogy ezek a dolgok a fejükbe férkőzzenek. Inkább becsukják fülüket hogy ne szembesüljenek olyan dolgokkal, melyek az idegállapotukat negatívan stimulálnák. Hogy ez ne férkőzzön be a mindennapokba,  magán és privát szférájukba. Boldogok, de vakok? 

 Az abszurd helyzetek mindig abszurd reakciókhoz vezetnek. Alig kezdődött el a kampány, az emberek máris látványos és meghökkentő megnyilvánulásokat tettek. Úgy érzik, hogy ebben a túlingerelt világban tényleg olyant kell "letenni az asztalra", hogy azt megemlegessék. Nézzük csak, mi is történt itt szűk ki városunkban?  Volt olyan, hogy politikusnak a rendezvényére szóló plakátját valaki szépen szólva szarral lekente. Volt olyan, hogy egy másk oldali politikus választási óriásplakátját több alkalommal is festékszóróval illették. Véleményezték a kiírt szlogent és magát az embert. De mire is számítunk valójában? Aki megnéz egy-egy testületi gyűlést vagy egy parlamenti közvetítést mit lát? Azt hogy megy ezerrel a (verbális) szardobálás. Aki meg nem tud jól beszélni, de jó gyakorlatban, hát mit tehet? Régóta látja mindenki hogy egyfajta újértelmezésű Ceasari jelszó van a régi "divide et impera" azaz oszd meg és uralkodj helyett. Ne a hatalmat osszad meg, hanem az embereket. Mutass nekik meglepő dolgokat, hogy közben sokkal nagyobb dolgokról vonják el a figyelmüket. 21. századi bűvésztrükk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.