Reggel úgy keltem, hogy ma egy halom elmaradt csipcsup ügyet elintézek, így módszeresen feltöltöttem a telómat minden óraára egy elmaradt hívás pótlására. Reggel belehúztam és szinte midnegyiket megpróbáltam megoldani több-kevesebb sikerrel. Volt aki hétfőig külföldön tengeti életét és csak egy kedves női hanggal próbálkozhattam megértetni magamat. Bár a kedves hanghoz kedves arc is társult, aki segítőkészen meg is oldotta a főnöke néminemű elmaradását.

A nap kellemesen telt, ismét sikerült némi agymenéssel pár jó bizniszt nyélbeütni és leszervezni mindent, hogy a helyére kerülhessenek a holnapi beszerző körúton. Ezenkívül sikerült megspórolni is talán egy marék dodót és pár tízezrest is. Ebédre valami nagyon fini krumplifőzeléket és hozzá füstölt bécsi virslit tornásztam lefele kevés majonézzel, mustárral vagy éppen savanyú gyöngyhagymával. Ma amúgy asszem némi front lehetett, hiszen volt ember, aki behozott egy igencsak viharvert hedszetet, amin a fülesek szerteszana álltak, a mikrofon pedig tőböl kitépve meredten állt ki a rézszínű drót kis farkincája. Másik játékosunk pedig azt hitte, hogy egy sokórás profi szerelés értéke alig 2-3ezer környéken leledzik, s nem akarta a fizetendő értéket semmiképpen se efölé emelni. Megoldottuk persze, de az ilyen esetek nem kevés energiát vesznek ki az emberből, s ez este lehuppanva a kényelmes kanapéra hatványozottan térnek vissza, mint a jóféle bumeráng. Ma aztán elmondhatom, hogy itthon szinte nem is voltam, mert végsőként este 9 után estem haza, egy kellemes megbeszélés után. Mondhatni munkavacsora, üzleti vacsora volt, mely egy hirtelen jött felajánlás részeként csapódott rám egyfajta kötelező elemként. Van akiknél ez a Hiltonban egy 8fogásos fogyimenűt jelentett, de nálunk ez hálisten egy használaton kívüli, de sokat megért kultúrházban egy finom hagymás-szalonnás-sonkás tojásrántottát jelentett friss kenyérrel és sörrel. Nagyon jólesett, bár már vacsiztam (utólag azt hazudtam magamnak: ez sak az előétel volt). A vacsi végén pár percben túlestünk a szükséges bizniszklasszon is, majd elégedetten summáztuk hogy ez csak a kezdet s a kezdeti tétet nemsokára fel fogjuk emelni.

Nem ezzel kapcsolatban, de ma forgott egy dolgon a fejem, ezt azért még leírom okulásként. Nem tudom hogy értitek e, hogy mit értek én az alatt, hogy : varázsvilágú. Nem, ugye? Ma találkoztam egy varázsvilágú emberrel, akinek a stílusa, az öltözködése és az egész aurája vagy mifene azt sugallta, hgoy ő valójában nem itt él. Ugyan testileg itt él, de valahogy az gondolja, ez nem az, amit lát. Egyfajta "negatív-mátrix" hatásként úgy viselkedik, mintha a filmekből vett amerikai világot majmolná. Teszi mindezt aközben, hogy az egész ország, s konkrétan ő is nyakig áll a szarban. Úgy tesz, mintha mindez nem lenne, mindez be lenne a szőnyeg alá söpörve, mintha egyfajta sexésNY típusú nőcike lenne. Mintha valódi problémák nem lennének, csak az hogy "jajjjistenem, mit vegyek fel holnap?" lenne a legnagyobb katarzis az életében. Realitás=0, föld fölött lebegés=fektetett8as. Nem tudom hogy az ilyen embereket mi tudná kizökkenteni a csipkerózsika álmából és helyezné vissza a való világba. Ezt már meghagyom Nektek gondolkodásra. Kérésre ímé még néhány kép az Experidanceről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.