december 24, 2009 - végre karácsony?
2009.12.25. 02:10
Megvan. Végre itt van. Gondoltam ezt, amikor reggel nem órára ébredtem. Persze ez csak félig igaz, mert a belső órám pontosan ébresztett, de egy félórás lassított kelést azért megérdemelten végrehajtottam. Próbáltam iparkodni, mert volt még mit tennem. Az idei év kreatív karácsonyi ajándékát is még meg kellett alkotni, nomeg jópár ajándékhoz kellett még egy kis kézrátételes gyógyítgatás. Mint pl anyu ajándékához, ami egy digitális képkeret volt. Fel kellett jó mélyen túrnom az arhívumot, hogy találjak képeket a családról. Bizony, mostanában nem is fotóztam őket. Fura, hiszen míg szinte mindennap jelentős mennyiséget kattingatok, a családról egy sem készül. Hmmm, ezen lehet hogy változtatni kellene egy kicsit a jövőben. Az első ajándékcsere az SpaceNiggerrel történt, ki meglátogatott szerény hajlékomban: tutter egyszerhasználatos csúcsgépet kaptam, amit már el is helyeztem a verdában. Jól fog jönni, hiszen nincs mindig ott az embernél a nagy vas, s volt már emiatt elszalasztott dolog a kis életemben. A kreatív ajándékot Zsófkának még ebéd előtt gyorsan átadtam, s hogy húzzam a kis agyát lelkére kötöttem: csak este lehet felbontani, miután már az összes ajándékot kibontotta. nem tudom betartotta e, de az esti órákban jelezte vissza hogy megvolt a meglepetés. Persze nem volt nagy dolog, de a poénküszöböt elérte: végülis ez volt a célom. Ebéd közben jött ki a nap poénja: öcsém elmesélte, hogy reggel anyu megkérdezte tőle, hogy mit ettem én. Öcsém meg rávágta. paraszttálat. Anyu kisvártatva visszakérdezett, hogy de most tényleg: mit evett. A válasz ugyanaz volt, s anyu kerekedett szemei hatására esett le öcsémnek: anya azt hitte hogy öcsém parasztáLlatnak nevezett. Hiába, a furfangos magyar nyelv csodákra képes. Nomeg az öcsém is: a történetet az újdonság erejével mesélte el újra mindenkinek vacsorakor is. De hagytuk végigmondania, s utána jeleztük hogy örexik, ez már reggel megvolt :D Délután a maradék képek válogatásával, fadíszítéssel és ajándékok átadásával telt el. Néha olyan jólesik az embernek nagy meglepetést okozni, úgy hogy valaki nem is számít rá, s így igazán sikerül teljesen őszinte hepifészt kapnia. Igen, ezért tényleg megéri! (nomeg egy kis sütiért).
Hamár süti, akkor itt a mai kép: ezt még karácsony előtt kaptam, de eddig jól eldugva tartottam, hiszen a Samu ön- köz és sütiveszélyes. Ez bicajküllőre helyezett mézeskalácslapok, melyeken gyöngyök vannak kókuszreszelékágyon. Tuti, mi? A szentestei vacsi finom volt, bár az egyik tradíció megszakadt: idén kimaradt a vörösboros vaddisznópörkölt nokedlivel rajtunk kívülálló okok miatt. nembaj, a többi is elég finom volt. Vacsi után pedig jött az este ajándékosztós része. Anyu először azt hitte GPSt kap, de egy idő után eloszlattuk a félreértését. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak, bár öcsémet pammal együtt nemkicsit megtréfáltuk, merthogy az ő ajándékát nem hoztuk be. Miután már mindenki megkapott mindent, beszóltam, hogy tök jó, akkor itt az ajándékozás vége: enyni volt, aki rossz volt, az semmit sem kapott. Öcsém arcáról lerítt az "most mivan, ezt baromira nem értem" végtelen ciklusa, mire megsajnáltuk és becipeltük a közel 20kilós dobozt ketten, és az ölébe tettük. Az őszinte meglepődés ismételt tanúi lehettünk: öcsém teljesen megdöbbent az ajándékán, amin nem csodálkozok. Mint azon sem, hogy egyből kipróbálás mezejére lépett. Kisvártatva hazajöttem, s elkezdtem az elmúlt hetek alatt feltorlódot rumlit oszlatni, s kicsit nyugodtan dumálgatni. Kellemes Karácsonyt Mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Camka 2009.12.25. 17:23:58
pamm 2009.12.25. 20:18:38
Köszönöm a sok segítséget a szervezésben, ajándékelrejtésben! :)
