Alig pár órányi zavaros alvás után felnézni az ágyból november közepén és napsütést látni, hát (elégedett csettintés) nem egy utolsó dolog. Főleg hogy még az idő is kissé langyosodott, bár elég hülye természetű, folytonosan fújó ámde lökéshullámokkal tarkított szél kíséretében érkezett. Ebédre jólesett a Hurka&Kolbász második tagja fini párolt vöröskáposztával. Hmmmmm... majd egy nem kellemes beszégetés (mondjuk vitának) nehezített meg az emésztést, miközben bőszen pakolgattam a mai fotózáshoz szükséges kellékeket.

Hát persze, mire kiértünk Zsófkával a helyszínre a drágalátos nap eltűnt, helyét szürke-sűrű ködfelhő takarta el, és csinált olyan kemény szórt fényt hogy brrrrrr. Szívtunk is rendesen a fény, a szél (okozta hűvösség és hajkorona) és a hangulati nyűgök miatt. Zsófka tök jó hajat pakolt össze magának, de a szél szinte lehetetlenné tette az érvényesülését. Megjártunk két épületet, a tartalék ruci sorra se kerülhetett (nembaj, majd jó lesz legközelebbre, a hóba :) Szal végül kissé csalódottan hagytuk ott a terepet, gondolván mindketten: ilyen szarul még egy fotózás se sikeredett talán. Hazaérve számítógépen nézegetve a dolgokat azért pozitívan csalódtunk: néhány kép egészen jól "fest" nagyban, s olyan dimenziókat nyit meg, ami ott azon a picike LCDn nem jött ki. Eztán következett az est futósabb része: 3 rendezvényt látogattam meg, de meglepetésemre szinte sehol sem találkoztam számlálható mennyiségű emberrel. Jó tett helyébe mégis jót várj: finom forró indiai teával és hozzá kellő mennyiségű barna nádcukorral kellemes diskurzust folytattam pár, kultúrális területen dolgozó emberkével. Ismét jópár új szemlélettel és állásponttal gazdagodtam, nomeg összejött egy találka egy külföldön dolgozó haverommal, aki ismét emlékeztetett arra, hogy vigyázni kell hogy az ember mindig kontrollálja saját fáradtsági állapotát, különben egy gyors mozdulat okozta hirtelenség emlékezetes kár okozására képes. Hazaesve egy kis tíví és csevely következett, majd 23.00ra terveztem az érkezést a Dzsúúúúzba, de kis késés lett belőle, mert úgy éreztem, valakinek szüksége van most (egy kicsit) rám. Nem késtem le semmiről, érkezésem után pár perccel fel is lépett a CopyCon és a Freedom Fighters jópár ismert dalocskával, melyet az első sorok megállás nélkül fújtak, a hátsók pedig ritmikus sportgimnasztorkával vezettek csökkenő amplitúdójú színuszhullámként le. CopyCon egyik szeme folyton a közönségen volt, énekeltette az első sor szépséges lánykáit, beszélgetett velük és leült közéjük, ezáltal remekül eltüntette a "sztár" és a rajongó közötti távolságot. Ezt megfejelve a végén még a hallgatóság körében töltött időt, mintha csak az ezeréves haverjaival dumcsizott volna. Emberi oldalból jeles. Ma kétszer sikerült elhagynom a fényképezőgépem belenézős gumisapkáját, de nagy szerencsémre mindkét alkalommal kis kereséssel meg is lett. Szal minden jó, ha a vége jó? De a kutyából akkor se lesz szalonna...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.