Ójesz, péntek 13. Ez a nap nálam végletes szokott lenni, ma talán a jobbik vége kapott el. Ma a cégnél eggyel kevesebben voltunk, ráadásul pénteki bolondokháza volt, de álltam a sarat rendesen. Ismét úgy érzem sikerült egy halom dolgot a helyére tennem és előbbre jutni, mint ahol tegnap befejeztem. A nap egyik csúcspontja az ebéd volt: cigánypecsenye, jó fokhagymásan, ahogyan én szeretem. Be is laktam belőle, a végét egy kis édességjellegű bűnözéssel el is folytottam, hogy meg tudjanak emberek maradni körülöttem. Munka után némi meló, ismét egy kipipálható dolog mára.

Majd felvezetésképpen egy kis fotózás: Berecz András, a nagy mesemondó Kanizsán tette tiszteletét. Bár késéssel, de ennek az oka a MÁV számlájára írható, vagyis inkább valakiére, aki a sínekre lépett. Magyarán valahova balatonig el kellett menniük érte, hogy meglegyen a mai előadás. Furi, igaz? Inkább tömegközelekedik, mintsem autókázna vagy fuvarozgattattná magát. Tök jó :) Ez a kifejezés igaz is volt az egész estére, a már ismert kedves és könnyed stílusában szórakoztatott bennünket, felnőtteket. Hiszen ez az este a felnőtt (kissé pajzán) mesékkel volt tele, s a nézőközönségben nagyon sok idős embert láttam, s jópár hozzám hasonszőrűt. Mesélt, anekdotázott, énelkelt, s még bennünket is dalra fakasztott. A Móricz annyira tele volt, hogy még a színpadon is nézők ültek! Mivel kezdésre érkeztem, azt első sorba lejutni csak a színpadon keresztül tudtam. Jó kis este volt, melyet itthon nemkevés munka követett, melyből marad holnapra is, azt gondolom. Jó reggelt mindenkinek, mert azt nem hiszen hogy van, aki most még engem olvas így hajnaltájt :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.