azt amit a szíved húz. 

 Ma korán ébredtem, 7kor már nem bírtam az ágyban feküdni, hanem megpróbáltam magamat hasznosnak érezni: pakolódás, többnapja elfelejtett apróságokat tettem helyükre vagy készítettem elő. Meló eltelt, szal mentem interjút adni, melyet egy félóra alatt mindenestül lezavartunk. Hupsz haza, aztán közösképviselői munkavégzés után irány a HSMK. Péntek este minden estémet ott töltöm, de ezt aki olvasott már magától is összerakhatta volna.

 Ma az utolsó bérletes színházi előadás a héten a Miénk ez a cirkusz volt. A dal címére aposztrofálva tudhattuk hogy ez egy LGT cirkuszmusical lesz, ami nagyjából igaz is volt. Sok ismert és ismeretlen LGT nóta csendült fel egészen autentikus hangvételben, melyhez a színpadi showt a művészek cirkuszi jelmeze és sajátos munkavégzésük jelentette. Volt cirkuszigazgató, bohóc, állatidomár, takarító és artista leányzók, akik bizony bemutattak pár olyan figurát, melyre a férfi nézők (és a nem irigy nőnézők is) elismeréssel csattinthattak. Bár szerintem kicsit kilógtak az artistacsajok a dologból, mert a rájuk jellemző lassúsággal tették a dolgukat, míg a táncosok meg jóval poweresebb BPMmel tolták, s ez a fotókon is néhol furán mutat. De több rosszat nem is merek mondani, mert már rámripakodtak, hogy nagyon kritikus vagyok.

De a nap legjobb része az előadás után jött, amikor mint üregi nyúl menekültem lefele a lépcsőkön, hogy elkerüljem a lépcső- majd kicsit később a parkolótumultust. Bevágódtam a kocsiba, gépet leraktam az anyósülésbe, izzítás, indítás, ééééééééééééééés.... és a rádióban az MR2 Petőfi szólalt meg, pontosabban Ágnes Vanilla. Ágnesnek vannak dalai amik számomra valahogy olyanok, mintha valahonnan "belőlem" énekelne. Fura, de más előadóról ilyent még nem tudtam elmondani. A lényeg a lényeg, azt hiszem most pár napig az a dallam és az a pár mondat fog járni a fejem minden zugában amit akkor hallottam. Az Ígéret című dala volt ez, amit itt megnézhettek/meghallgathattok a TeCsőről (=YouTube).

Mivel jó pörgős és ritmikus, így azonnyomban olyan érzésem lett, mintha egy tűvel a szegycsontomtól pár centire a 3. és 4. bordám között a mellcsontot átdöfve valaki egy adrenalinkoktélt fecskendezett volna direkte bele a "motoromba", így önkéntelemül én is ugyanezt tettem a gázpedál segítségével a kocsinak. Biztos voltatok már ti is úgy, amikor élveztétek, hogy érzitek a gyorsulást, érzitek az erőt amit irányíthattok s egyfajta önkifejeződésként élitek meg azt, amikor a kanyarban nem halljátok a kerekek csikorgását, csak érzitek. Hiszen annyira hangosan bömböl a zene, hogy semmi egyéb nem tud betörni a dobhártyátokon keresztül az agyatokba.

Hazaérve villámgyorsan megszereztem az adott verziót, majd a kedves művésznő balfék/figyelmetlen webmasterét kihasználva le is töltöttem a dalt maximális minőségben -nempublikusan- a weboldaláról. Link valakinek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.