, hogy nem írtál.

Fájt kissé, az biztos ahogy ezt a verset előadta egy arc ma a színházban.

A Tándalfesztivál című mutatványt a Pannon Várszínház adta elő, a nézőteret tekintve eléggé jó sikerrel. Sajna nekem azoknak a táncdalfesztiváloknak a zenei világa nem fexik, így a első "félidőig" bírtam, majd ezerrel téptem haza. Najó, a végén volt egy dal, ami tetszett is, de inkább leléptem, merthogy jóból is megárt a sok.  Ez a kép amúgy abszolút nem volt jellemző a darabra, de nekem ez tetszett legjobban. Amikor meglőttem, a zár fémes kattanásakor már éreztem, hogy megvan. Megvan, ami ma kellett magamnak, megnézés nélkül is azonnal felállhatnék és hazamehetnék, mert megvan. Arról nem is beszélve, hogy itthon volt meló ami várt igencsak. A mai nap kissé darabos volt: nem sikerült valahol egy problémát megoldanom, amin most is jár az agyam; továbbá kimaradt a fallabdazás is nagy szomorúságomra. Elmaradt, mert a szokásos 6 helyett fél7kor tudtunk volna kezdeni, 7től pedig színház kezdődött, mint már tudjátok. Erre csak hab volt a tortára, hogy Sanyi sem ért rá, mert a kapujával történt valami, amit helyre kellett tenni. Még csak egyvalamit írok mára: holnap fél6kor délután televíziós felvételre vagyok hiatalos, ahol a téma a kiállításom lesz. Majd valamikor a Karc című KanizsaTVs műsorban fog lemenni, de részleteket nem tudok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.