Hol is hagytam abba?  Ja, valahol ott, hogy jazz forever. Ezt továbbra is tartom néminemű kitétellel, de erről majd később, elöbb egy kis magyarázat a címről. Ma hajnali 6kor volt kelés, merthogy be volt tervezve országunk északkeleti csücskének legnagyobb települése. Szal téptünk Nyíregyházára, ahol délelött megtekintettem a helyi bolhapiacot...nos hát ott nem tudják hogy mitől döglik a légy. Ott a bolhapiac az 98%ban új ruhák piaca, és semmi 2ndhand, s minimális elektronika. Egyszóval egy céltalan délelött volt, de a tanulópénz legalább megvolt. Utána megnéztük kis hazánk legnagyobb Vadasparkját, ahol mindenféle jópofa állatsággal találkoztunk szembe-szana. Utána befutottunk egy pálinkafesztre, ahol a forróság okán egy korty páleszt se toltam, ámde megkóstoltam valami alföldi cuccot, ami kissé hajaz a mi jó öreg krumpliprószánkra. Jó volt az anyag, bár a hazainál jobb nincs, úgyhogy a Neoton hangjaitól menekültünk elfelé mint állat. Hazaesés, gyors zuhi, méggyorsabbb kaja és tűz a jazzfesztre, hiszen emiatt vagyunk itt, nem?

Mentünk is, de szinte minek. Mivel a másik programunkkal megkéstünk, így kimaradt két, elvileg felejthető koncert. A következő csapat a Matthias Schriefl's 6 Alps and Jazz volt. Eléggé mindenevő vagyok zeneileg, jazzileg méginkább, de ez fájt. Felszisszentem az alábbi apróságokon: 1. mind a 6 arc fúvóson játszik, így noku ritmusszekció; 2. az énekes (mellékelt kép a bizonyíték) csontbuzi, s két fúvós még erősen gyanús, hogy a görög Farbatosszal jó barátságot ápolnak; 3. mindenféle értelmetlen, ismeretlen, gyenge zenei alapon nyugszanak a "műveik"; 4. az olyan homérokat rühellem, akik még rá is játszanak, és büszkén túlmutogatják magukat, hogy ők ám géjek mint állat. Mér vártam a végét, hisz utána csemege jön: Eliane Elias Quartet. Egy nő, aki jazzt énekel és zongorázik. Persze ebből a műfajból eleve Diana Krall az etalon, de azért a boszanova egyik női földi helytartóját sem kéne lebecsülni. Nem is tettem, hiszen felkészültem belőle: várható dalok, nézegettem fotókat, hogy mit hogyan érdemes vele csinálni, milyen testtartásai és gesztusai vannak. Lehet itt rontottam el? Mint kiderült a koncert előtt, az egyik legháklisabb muzsikus, akivel eddig összehozott a világvége. Ott kezdte, hogy előírta, hogy honnan lehet fotózni: gyk kijelölt egy kicsi területet, ahonnan szerinte őt jól lehet fotózni. merthogy hiú a drágám, vaskosnak ítéli a kezét. Ami hülyeség. Fűzőt viselt, ami kinyomta latinos teltkarcsúságát felfelé, így kissé úgy nézett ki, mint akinek a hátán szokás vágni Kaba egész télrevaló tüzelőjét. A beálláson két fotót engedett a helyi fotósnak, senki másnak, amiket még elmenetele előtt látni kívánt, jóváhagyásra. Na pffff. Ezután alaphírként megvolt, hogy az első 2 dal alatt lehet nagybőszen kattingatni, de a színpadra lépés előtt meggondolta magát: nincs fotózás. Nabasszameg, jól felmérgesített, úgyhogy eléggé ősznte kritikát fog most kapni: a zongoratudását el kell ismerni, frenetikus, de a hangja...hát inkább maradjon csak a zongoránál. Folyamatosan reckírozta a zenészeket, közte férjét is, aki a baszusos, vékony cingár arc. A csaj magasabb, testesebb is, el tudom képzelni, hogy ki viseli otthon a nadrágot :D Aptyuk jól nyomta a basst, bár nem analóg, hanem digitális bőgőn dolgozott, a hangján meg is hallatszott szerintem. A gitáros valódi virtoúz, bár egy kis hangerő elfért volna rajta. A csapat csúcsa mégis a dobos....ez a Rafael Balata egyszerűen hihetetlen hogy mire képes. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Azért próbálkozott a csaj, a legnagyobb boszanovát is megcsillogtatta, bár csak félig: a Girl from Ipanema spanyol verziója nagyon korrekt volt, persze az éneknek nem volt volumene és kiterjedése: szinte egyféle hangmagasságon suttogott a mikibe, szerintem a poti meg a gain is csúcson volt járatva, hogy kint meglegyen, ami kell. A koncert után szegény Róbertünk kért majdhogynem elnézést, mert nem lehetett fotózni, bár abszolút nem rajta múlott a dolog. Konklúziók: a buzzancsok betörtek a jazzzenébe; második legkedvesebb főbűn a nőknél a hiúság; Diana Krallra még két hónapot kell várni, de egyre inkább várom mindezekután. Csókpuszipáááááá mára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.