szeptember 03, 2009 - utazósnap
2009.09.03. 23:54
Asszem valahol ott hagytam abba hogy éjszaka van, úgyhogy alvás. Ezután a napom első része a munka istenének oltárán adózott, hiszen az utat pöstig szinte' végigmelóztam, és kiszállva az első internettel is felvértezett helyre csaptam be magamat: a WestEnd McDénesét ejtettem netügyileg útba, ahol befejeztem aztat, amit net nélkül nem tudtam. Ezután hogy még elérjem szépkényelmesen a Debrecenbe induló vonatomat, átsétáltam a nyugatipúúúúúba. A vonatban azért voltak apró izgalmak. Kezdve azzal, hogy volt olyan kocsi, ahova jobbnak nem láttam felszállni, mert az egy m2re jutó túlpigmentáció magasra szökött. Mint utólag kiderült, jól tettem, hiszen két önkormáányzati képviselő eléggé fennhangon eszmecserélte később: ezek a cigányok már az indulás után összeverekedtek, és majd' felgyújtották a vagont. Jelezték is a kallernek, hogy javasolnák nehogy egyes szám első személyben jelenjék meg az alvégen, hanem vigyen magával minél több hivatalosnak tűnő személyt. Hogy mi lett a dolog vége én már nem firtattam inkább örvendtem, hogy véletlenül sem szálltam be a kárhozat verdájába, Ezután némi kényelmes 3órás kis zakatolás után Debrecen álloMÁSÁnak szimpatikus géphangja üdvözölt. Mivel elég közel volt a Jazzfeszt kezdése (sőt, a fotókiállítás megnyitójárol eleve elkéstünk (mert nem számoltunk rá)), így kevés rápihenés után máris belevágtunk. Dresh Quartett volt e kezdés, akik főként népzenei alapokon indítottak jazzszólamokat. Kellemes, régi gyökerekre ébresztő zene volt. Őket követte a Szolnoki Dóra Zanique együttese, ahol már a kedves MR3 Bartók konferanszié Róbertünknek sikerült újrakeresztelőt tartani, de ez senkit sem zavart: mi Őt így szeretjük és punktum.
A nap zárásaként a Radius String Quartett bécsi csapata lepett meg bennünket egy vonósnégyes+harmonika összetételben álcázott kvintettel. Kissé meglepetésként érzékeltük, hogy ez némiképp messze áll a jazz műfajáról, bár ezenirányú véleményének számszerint egyvalaki adott hangot, kit gyorsan lehurrogtak, a "Te ne gyere holnap" szöveggel determinálva a kolléga következő napi kocsmatúráját.
Ui: Azt mondják, hogy a munkamánia egyik legelső, ámde fenemód biztos jele az, hogy nem ismered fel magát a kórt magadon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Camka 2009.09.04. 05:43:56
Látod látod, csak egyszer hallgatnál végre rám, és megfogadhatnád a "tanácsaimat" ;)