Hehe. Máskor ilyenkor más gondolatok jártak a fejemben, ha nem itt lennék, Erdélyben. Reggel egyre neheebb volt felkelni, mert az előző este élményei eléggé erősen bennünk voltak még. Reggeli finom házias virsli, hatalmas adagban, mindenki kapott 5 darabot. Persze én egész idő alatt kicsike konyhamalacként működtem hiszen gyakran repetáztam a kisbelüek tányérjából :)

 Ez a nap kissé már a hazakészülődésről is szólt, hiszen holnap ilyenkor már útra kelünk anyaországunk felé. Ismét a jól ismert piac: sajthegyek bevásárlása, friss eper majszolása, majd áfonyatő utáni hasztalan keresgetés. Aztán eltévedt csapattagok felkutatása után Sanyibácsival együtt indultunk a Nyerges-tetőre. Itt megnéztük a háborús emlékművet és a kopjafákat. Itt kicsit elkapott a szokásos fotós véna, egyre több és érdekesebb fotó készült. Megálltunk a torjai Guinnessrekord székelykapunál is, mely az egész kétsávos utat zárja közre.

 Ebédet a mackós étteremben tettük, amely hátuljánál egy valamelyest szelíd medve védte, akit bár sokszor szabadon engedtek, mindig önszántából visszatért az emberek közé. Itt akar élni, velük. Az biztos hogy a narancsos és citromos cukrokat előszeretettel ropogtat. Nos, itt jött el az ideje, hogy bepótoljam ami eddig kimaradt: a fatányéros. Az étlapon igencsak szépen nézett ki a hatalmas, tányérnyi hús, így döntésem egyértelmű volt. Nagyon jól döntöttem, bár az okozta a legjobb élvezetet, amire nem is gondoltam volna. A húshoz reszeltsajtos sültkrumpli és isteni savanyúság járt, melynek a csúcspontja egy hatalmas fél káposzta volt, ami egyszerűen mindent vitt. All-in. Ilyen jót nem is tudom ettem e egyáltalán, bár egy kis "egyszerű" káposzta volt. 

 Teli pocakkal a Szent Anna tó felé vettük az irányt, ahol a szokásoknak megfelelően meg is mosakodtunk a kénes alapú vízben. Megnéztük a kápolnát is, mely sajnos zárva volt, de az ebéd után jóleset az az icipike túra. Kevesen mertünk bátrak lenni, de páran vettük a fáradtságot és tettünk egy kört az érdekes állagú mohos tőzeglápon. Olyan volt, mintha vízágyon sétálgatnánk :) Persze a gyüjtögető életmód áfonyatövekhez és kisfenyőkhöz juttatott.

 Visszaérve volt végre idő pénzt költeni. Ment rendesen, sör, csoki és egyéb nyalánkságok landoltak a táskában. Maradt idő még pár nemtervezett kifutásra és tisztálkodásra is. Búcsúvacsinak töltöttkáposztát kaptunk, mely házi tejföllel lett megbolondítva nemkicsit :) Bár nem az esetem, azért párat megettem mert nagyon finoman készítették el. Olyan fűszereket használnak, amit még sosem kóstoltam. Nem is mondtam, szinte minden estére intéztünk egy kis desszertet nasira. Fagyi, somlói, palacsinta... Lévén utolsó este és mindeni már fáradt volt, így egészen korán, 11kor már az utolsókkal zártuk a napot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.