április 09, 2011 - 8

2011.04.09. 23:44

 Kezdjük a nap beszámolóját egy kis elmaradással: a tegnapi monológból kimaradt az este azaz már iccaka magávalragadó és egyben elgondolkoztató mozzanata. Számszerint az, hogy amikor leparkoltam a szépséges utcánkon arra lettem figyelmes, hogy három lazára spiccelt fiatal az este kiszórt lomtalanítási cuccok közül kikapott egy lasztit és hármasban passzolgattak végig az egyirányú Csengeryn menetiránnyal szemben :) Rá is döbbentett, hogy valójában milyen jó dolog érezni a pillanatokat, a helyzetet és önmagunkat eszközként alkalmazva megélni az életet.

 A terv ma reggelre az volt, hogy végre valahára (fél év késéssel) elvegyem személyes jelenlétemmel a kedvet a fotótúrákra járó tömegtől. Persze, ha nem írtam volna a blogot hajnalig, akkor simán meglett volna, de telefonmorgásra ébredni, s ráeszmélni arra, hogy "vazze már 8 elmúlott" hát meglepő volt a szokásos 7.00ás automatikus felébredéshez. Így hát visszacsörögtem Zsófkának hogy bukó nekem az, hogy villámgyorsan felpattanjak, kaját szermányoljak és csatlakozzak. Valahogy bánom, de az sem volt rossz, hogy volt végre egy lazább délelőttöm. Pikk-pakkolás, majd ebédelőtti árúbeszerzés a sparcicában. Jól telepakoltuk magunkat mindenféle ehető, iható, orrbelefújható anyaggal, s némi frissítési folyamat után hazafutással ünnepeltük a délelőtt végét. 

 Jómultkorában amikor pesten volt dolgunk, akkor kajálni az Ikeába rontottunk be, mert megkívántam nemkicsit a húsgolyós-barnamártásos-áfonyás kvartettet némi hasábbal vegyítve. Mondhatni: az az én napom volt, ugyanis a 800pénzes nagyadag 200ért ment éppen, szal egy ücsivel együtt ketten jóllaktunk 800 pénzből. Merpersze én duplát ettem :) Szerintetek amikor visszaindultunk volna, mit ettünk és hol? Az nyerte most meg a szóbeli gittízű Tibicsokit, aki az ebéd copypastéjára tette a voksát. Szal ezt csak azért kellett most megtudnotok, hogy érezhessétek azt a kínt, amit meg kellett élnem eme kulináris orgazmus hiánya nélkül élnem a mai napig, hiszen jómultkorában egy zacskónyi fagyasztott golyóbist csempésztem bele a mélyhütibe ( még szerencse, hogy nem csempéztem, mert az eléggé rosszul nézett volna ki :) ). Na, ma eljött a rehibernálás ideje, s a Nyuszi sütött mint a nap: sok golyó és krumli került ki a kezei közül. Nomeg egy barnamártás, ami fehér volt, s jelentősen más ízű, mint az ikeás. Nembaj, elfogyott egy jó nagy adag, ami után a fotózáshoz szokásos kedvem átavanzsálódott hirtelennyomban alvó pozíció elérésére. Hiszen ülve jobb, mint állva; fekve jobb, mint ülve :) 10 perc néma lélegzetviszafolytott pocakonkinyúlás után megindultam a HEMOba, ahol a Kiscsillagok délutánja következett. 

Bár kissé késve értem, érdeklődés hiánya miatt így is várakozópályára tettem magamat, a programok egy órás csúszással indultak, hiszen a résztvevőkön és cullangjaikon kívűl bizony az érdeklődés a nullával volt hasonlatos. Kiállításmegnyitó, bohóckodás jutott ki nekem, majd a remek napsütésben rövid séta a HSMKba, a zeneiskola szervezte Aranymetszés Táncnapra. 

Na itt asszem rájöttem milyen az antizöld érzés. A dekoráció szépséges volt, cserepes mindenfélék, melyek bizony a lábak fotózását nem tették túl könnyűvé, márpedig egy táncot nehéz lábatlanul mutogatni. Balett és néptánc mutatványok voltak, s bizony volt jópár résztvevő, aki úgy tette a dolgait, mintha a Marsról jött volna a 6.20as gyorssal közvetlen kocsikkal: az arcon rémület lett úrrá, s teljesen tanácstalannak tűnt, hogy "ezmostmi" nomeg "holisvagyok?". Persze ez nem a teljes estre vonatkozott, csak 2-3 résztvevőre :)

 Gondoltam, e sok meló után igazán megérdemlek egy kis havajdizsit, szal kiültem pólómentesen, hidegsörrel megtámogatva a teraszra élvezni kicsit a zavartalan napsütést. Samu is kimerészkedett, s mint aki aknamezőn lépdel, óvatosan, a földre ráolvadva legelt néminemű zöldet. Vegácskám bizony még válogatós is: csak a friss, világoszöldes cuccokra ugrott rá, s a hegyeit csipegette meg. Gyorsan felrepültünk az emeletre egy kis háztűznézőbe, s az erkélyről egy tökéletesen elvégzett harántköpéssel még a kertet újratervező macst is sikerült jobb belátásra bírni.

 Az esti program rockkoncertelés volt. Na, itt tanulva már a dolgokból közel félórás késéssel érkeztünk - vesztünkre. "Kicsit" változott a móka a kihirdetetthez képest: a három együttesből 4 lett, a kezdés korábbi, ráadásul az utolsó banda helyett beugró volt. Így volt szerencsénk 2 hörgőpörgőhajas csapatot megcsodálni, ahol bizony a sakálvokál fogalmat egyetemi szintre emelve hallhattuk. Könnyed pogók, kemény hedbengek tarkították a vizuális terünket. persze fény az annyira nem volt, hogy itthon a lakásomban egy pislákló lámpának nagyobb fénye van, mint a komárban elhajított negrónak. Szerény autófókuszom is hasztalan próbálkozott néha, hiszen én magam is alig láttam a keresőben azt hogy most akkor ki mekkora és hol, nomeg miért is? Vakkantóm megint csodát múvelt, mint ahogy látjátok. A harmadik előtt egy kis egészségügyi sétát tettünk, mert az a gigantikus mértékű trashet, amit kaptunk, le kellett valahol (il)legálisan pakolnunk. Az est fénypontja az utolsó banda volt, akik biza toltak 3 Tankcsapdát én meg egy dobozos sört. Hazafelé sétálva mindketten elértük az "ennék valamit" állapotot, így hazaérve mit ettünk? Pontosan, egy kis maradékot ebédről :)

 Igen tudom. Érdekel a 8, mi? Nos, ma értünk bele éppenpontosan a 8ba. Mármint a 8. közös hónapba. Lesz ez még ígyse :)

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr792813228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása