Kicsit kóválygó fejjel ébredtem s a betervezett melegszendóparti helyett egy szimpla kakaóval intéztük meg a reggelt. Időben érkezni a királyok kiváltsága, de ma, fene se érti miért, de nekem is sikeredett. Árufoglalgatás, pakolgatás, intézkedés töltötte ki a napot, melynek ebédideje érdekesen sikeredett. Elsőként is fini krumplistészta és tejfölös ubisali várt melyet desszert gynánt palacsinnta friss baracklekvárral követett. Jó esetben ezek 1-2 perc difivel működnek, de most közel 20 perc kellett a folytatáshoz. Az ok pedig Patrick volt. Patrick Yay, akinek a kiállításáról már mutiztam jópár képet, s tudtalevőleg burmai. Őurasága mindig a sozmszédban kereteztet, s a közös szókincsük a normál kommunikációhoz nem elegendő, így engem szoktak megkérni, hogy egy kicsit fordítgassak vica és verza. A jótett helyébe jót várj: van egy vacsimeghívásunk hozzá Valkonyára jövő hétvégére, ahol az ő hazájának ízvilágával szembesülhetünk. Érdekes este lesz, ahol bizony ismét jól gyakorolgathatom az angolt. Ha már Patri(c)k, akkor hadd említsek meg egy, a pár nappal ezelőtt zárult Campus fesztiválon történt érdekes beszélgetést, ahol hirtelen Vali mellé leült egy vadidegen srác, s az alábbi szöveggel rukkolt elő: "Szia, Patrik vagyok, 18 éves. Járunk?". Na erre csuklóból jött is a válasz, melyben a fijatalembert egyből sikeredett lezavarni a bolond ötletéből. 

 De ha már kaja, akkor jöjjön az este és a cím magyarázata is. Kedves rokonom, drága kollegám meghívott bennünket egy kis lakás- és konyhaavató partira, ami egy pizza összehozásából, elfogyasztásából, majd egy jó kis beszélgetésből állt. A pizzára jó sokféle feltét került, s az új sütő is felavatódott, s bár nem lett ehetetlen vagy ilyesmi az első ottani művünk, azért azt gondolom van még mit kitapasztalni azon a sütőn. A vacsi elött söröcske, majd a vacsi alatt egy érdekes és egzotikus ital volt a folyékony társunk. Ez pedig egy Cidre nevű ital volt, póriasan almapezsgő. A Nyúlnak eccer megemlítettem, hogy vanik egy ilyenek még odahaza dugiban, s egyből ki is találtuk, hogy ez legyen a lakásavatóra viendő iszomány részemről. Namost nemkicsit féltem a dologtól, hiszen ezt a nedűt 1996ban vettem, amikor (utoljára) Franciaországban voltam. 14 év egy palackozott ital esetében eléggé sok idő, főleg hogy ki tudja látatlanba, hogy mennyire jó a dugózása a palacknak. Nos, félelmeim alaptalanok voltak, az ízvilág fiom volt, mint anno "frissen", telten almás, finom pezsgő maradt. Szal ez egy jólsikerült este volt, mindenki jól érezte magát, de azért itthon még teendők vártak rám, hogy lassan egyre inkább újra rendesen belakjam a notimat és helyére tegyek mindent.

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr592186173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása