Kicsit hosszú a nap, ha az ember alkalmi alkoholfogyasztással zárja éjfél után a napját. Bizony, a hajnali 7 óra nagyon korán  jött, bizony volt mit kinézegetni az embernek a fejéből. Pisikiaki és puszipá, s máris az emhét dübörgött a lábunk alatt. Hazaesés, cuccok ledobása, villámgyors zuhi + öltözködés és sietés céghez, ahol még munkaelőtt egy megoldandó, kicsit időigényes dologban kérték ki a tanácsomat. Napközben munkahegyek, a hétvégén meghalt notim (ezt még nem is tudjátok) életrekeltésének első fázisai is zajlottak (s most kb a közepénél tartok még csak). Ma végre felavattam egy újabb kütyümet, mellyel egy régi vágyam teljesült: a nap energiáját hasznosítom mostantól. Nincs több áramból való mobiltöltés, hiszen egy akkumlátoros napelemecske lesz mostantól a "hálózati töltőm". Lets go green!

 Az este nem hozott pihit, hiszen a vendég tiszteletére megpróbáltam (bár elötte illett volna inkább) kicsit rendféleséget teremteni a káoszban. Aztánmeg Samu bolhás állapotán felbuzdulva bolhairtó nyakörvvel ékesítettem fel őkelmét, melyet eléggé sértődve fogadott s azóta kisangyalszerepben próbál tetszelegni előttem. Mivelhogy iszonyúan hullik éppen a szőre (vedlik tán), próbálkoztunk macskakefe beszerzésével is, de ahol volt az nem tetszett, aholl még lehetett volna, az pedig be volt zárva. Persze, aki későn gondolkozik...nem baj, legalább beszereztük a holnapi reggeli és esti kolléga házavató partira ránk eső pizzafeltét részegységeit.

 Visszaúton befutottunk a már jóadag frissítésen átesett notimért, s kis készülődés után a nyári színház ismét terem fogságába esett előadására érkeztünk be, ahol egy erős 2/3os foglaltság és a szomszédvár zegi színház direktorjának főszereplésével egy hangzatos című (Házasságlevél) komédia  várt bennünket. Lehet én voltam fáradt, de valahogy túl kikövetkeztethető volt a mű szála, a gyakori poénismétlések is egyfajta közepes érzetet alakítottak ki bennem. Szóval nem volt rossz, félre ne értsetek, de valahogy nem is ragadott magával a cselekmény. Persze voltak remek egyéni alakítások is, de valahogy képileg sem volt ez az én napom, hiszen a szereplők egymáshoz közeli helyzetekben igencsak összevissza fordítgattak a fejüket, s a cselekmény hirtelen felpörgésekor pedig gyakorta lamaradtam afféle moztgalmas, érdekes jelenetek megörökítéséről. Sebaj, azért nem minden lett rossz, majd kaptok belőle néhány jobbfélét. Hazaérve vacsiként egy kis madárlátta hortobágyi palacsinta mindenféle feltéttel és egy kis száraz vörösbor. Nem csoda, hogy egész gyorsan el is nyomott mindenkit a fáradtság....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.