Ember tervez, én meg nem akar befertőzni senkit - nehogymá ilyen eccerűen meglóghassanak a meló elől. Nopersze olyan nálam elképzelheetlen, hogy itthon feküdjek, vagy üljek és ne legyek tevékeny, szal a délelőtömben két kedves ügyfelezésem is volt. Elsőként a panorámaröntgen doktoraként modifikálódtam, másodrészről pedig kamerajavító kisiparost játszottam sikerrel. Kis emailellenőrizgetés, majd érkezés a célhoz: végre újra itthon. Kis kúrálás, majd elfekvés, kiizzasztás ésatöbbi egyszuszra. Állapotfelmérésen megfeleltem, így egy jó zuhany és öltözködés után irány Darány helyett Medgyasszaiház. Hjakérem, ma tartották a KanizsaTV 25éves évfordulóját, ahol egy halom jóemlékű, jófejségű arcot és néhány "mégszerencsehogy ilyen nagyezaterem és jómesszeülünk" hőn nemkedvelt egyed jelent meg. Volt olyan is, aki odajött és próbált jópofizni, pedig nagyon durva dolgokat követett anno el személyem ellenébe, de látva nemérdeklődésemet gyorsan lépett is tovább. Első hallásra úgy éreztem: szétültettek a régi csapattól, ami tényszerűen igaz is volt. Lehet hogy helyszűke miatt, de egy másik asztalhoz sikerült leosztaniuk, ahol azért volt jópár ismerős. Kezdetnek csak annyi, hogy 5 csaj között voltam husinak középen. Hol egyik jött el kajáért - hol egy másik. Volt borkóstoló, ahol a szemben ülő TarMisenkóval együttesen hördültünk fel: miért hoznak hordómosót? A második már ihatóbb volt, a harmadik elment, a negyedik (rose) soso, az ötödik pedig kukafokozatú. Mondtam is: ezért mennyit fizettek, hogy mi itt megkóstoljuk a borkezdeményeiket? Merthogy szinte mindegyik zavaros volt, enyhén még pezsgett is, és az aromája se volt egy sátólafaty. A kaja jó volt, a torta szintén, bár hogy miért kellett az összes eddigi polgármejsztert hallgatni, hogy kinek mit is jelent a helyi tv=szócsövem azt nem igazán értettem. Kaja után a buli önköltségesé vállt az addig kintlevő piák eltűntek: oszt iszol, amit fizetsz. Ezzel gond nem volt, csak nem hiszem hgoy ezt a pincértől kellene megtudni, aki egy nagyon állott jellegű sörrl lepett meg magas árfekvésben. Nem is maradtunk sokáig, bár Bacskay Zoli bátyánktól kierőszakoltunk (jóvan, kicsit kellett csak noszogatni) egy kis sedóvzt, nomeg vígan néztük, ahogy megtáncikáltatja az össze nőnemű egyedet, aki hagyta magát. Mert aki hagyta magát táncba vinni, az bizony megtáncoltatódott általa. Laposodó partiérzéssel átléptünk a szomszédos PKba, ahol 4esben megittunk még egy sört és tovább emlékezgettünk a szépséges múltra néhány jópofa és igaz sztorival. Így vót - szép vót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.