Tényleg, ez egy általános szombat volt. Reggel ébredés, sajnos ugyanakkor mint tegnap - az a fránya belső óra asszem most beállt erre az időpontra, így félek tőle, hogy esetleg ezt állandósítja. Mer akkó bajba lennék, nemkicsit. Igyekeztem jól kihasználni a hirtelen rámszakadt időt, melyet hasznosan sikerült avanzsálnom. Délelött: meló a cégnél. A jó időre való tekintettel elég rossz nézettséget sikerült produkálnunk erre a pár órára: ember szinte be sem tette a lábát hozzánk. Ebédre finom savanyúkáposzta és isteni prósza várt. Csoda ha hazaérve az ágyikó gravitációs mágnese átvette felettem az irányítást? Hát nem, egészen 5ig sikerült elaludni. Ébredés után elindultam egy ígéretemet teljesíteni, s megnézni-megfotózgatni egy spinning maratont. Ez a mutatvány arról szól, hogy 4tagú csapatok tekernek egymás mellett és az a csapat győz, aki a legtöbbet tudja a sok óra alatt letekerni. Nem vártam meg ugyan a végeredményt, de már jócskán túllépték a 100kmt az élboly játékosai amikor leléptem. Mint realizáltam: ez egy közösség és sokan emiatt (nameg a mozgás is jólesik) jönnek el az ilyen rendezvényekre. Nekem kicsit uncsink tűnt kívülről nézve ez a szabadelvű helybentekerés, sokkal izgibbnek éreztem volna ha mindenki előtt van egy lcd monitor, ahol éppen egy szép tájon teker, ha nem is máshogy, legalább virtuálisan. Nomeg az is eléggé spannoló hatásnak tudna érvényesülni, ha egy baromnagy lcdn látni lehetne folyamatosan azt, hogy melyik csapat mennyinél tart, mekkora a pedálfordulatszám és a sebesség, mennyi ideje teker, eddig milyen átlagokat nyomott stb. Bár lehet én nagyoncsak a statisztikák és numerikus mérőszámok bűvkörében élek, de szerintem ez tök fontos dolog lenne. Volt még kiállítva két spéci pályakerékpár is, melyeken lehetett kétszemélyes sprinteket nyomni, ahol az 500m elérését egy nagy táblán mutatók szimbolizálták. Kissé kacérkodtam a gondolattal hogy egy próbára bepróbálkoznék, de nem hiszem hogy a normál ruhámban ez egyáltalan jó ötlet lehetett volna. Na majd legközelebb...hazafele kis bevásárlás, mely vacsiötletet szült: friss újhagyma, zsemle és füstölt tarja személyében.

 Következő utam egy kedves ismerős gépének megnézése és egy hatalmas szelet frissen felvágott hazai feketeerdő-torta elpusztítása volt. Ági nagyon finom tortát sütött, megturbózva a krémet némi túróval, mely nagyon érdekes és egzotikus élménnyel gazdagította az alapból is remek sütit. Azt már nem is mondom, hogy frissen őrölt fahéj is volt a tetején s egy kis szeletelt mandula pikantérozta meg az oldalát. Alig bírtam vele, de hát ilyen az élet: otthagyni hatalmas véteknek éreztem volna. Galopp haza, s közben egy nem tervezett megállót tettem, mellyel sikerült egy helyzetet tisztáznom és ha midnen jól megy egy remek kirándulást lefixálni a jövö hónapra. Itthon jött amit megérdemlek: a hőn várt vacsi, melyből túl sokat nem bírtam letolni a torkomon. Az este maradék részét a jól ismert fekaparti töltötte ki, mely most kicsit filmnézős volt, hiszen a szállító című örökbecsű film pergett amit egy gagyi (jókat röhögtünk) horrorszindróma követett. Majd a befáradt csapat eltette magát vasárnapra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.