"Jön ha el tud jönni és persze
 Telefonál ha gáz van de ha 
 Kilép a felvonóból néha már a
 lépcsőházban enyém a keze a lába
 A szíve a szája a fehér mája
 meg a teste minden apró porcikája
 A vérem szívja a húsom rágja
 Ágyéka izzó máglya acél karmait belém vágja "

 Bizony-bizony, minden jómunkásember várja a pénteket ha nem is teljesen így, de az tuti hogy más szájízzel próbálkozik reggel felkelni az ágyából. Utólag nézve ez egy jó gyorsan lezavart nap volt. Délelőtt máris egy aznapra határidős pályázati hiánypótlást varázsoltam össze, mely során !végre-valahára! sikerült egy többször megpróbálkozott találkát is megejteni. Fura is volt, hiszen rohangáló, magával nem bíró gyerekhad és egy rahedli kérdés várt rám. Visszakérdezni szinte alig bírtam, nomeg az idő rövidsége miatt elnapolás is következett. Egy -a jövőre talán fontos- megbeszélés után finom paprikáskrumpli, majd a délután viszonttagságait legyűrve megnyugodtan futhattam haza, hogy az aznapra még határidős dolgaimat megoldjam. Aprócska késéssel de minden a helyére került, s jutalmam egy sültfagyi volt a kínaiban. Ingyen ráadásul, mert meghívással éltem. Érdekes cucc ez a sült fagyi... olyan olajos a külseje, de nyomaiban a képviselőfánk jellegeit sikerült felfedeznem. Azt azért tudni kell a dologról, hogy az adott nép ételei főként a fűszerezésüktől lesz jelelgzetes, hiszen a magyar sültcsirke és a kínai sültcsirke is ugyanabból a "típusú" húsalapból készülnek. Hamár enynire állatkodunk, akkor jelezém, hogy mindenki nagyon óvatos legyen mostanság! Hiszen az elolvadó hó alól előkerülnek kedves csaholó négylábú barátaink aknái. Akinek még nem esett volna le, a fagyott kutyaszarról van szó, mely hirtelen támadva nyom- és szagjelzős végeredményt produkál szépséges lábbelink talpán. Van valami, ami nem jó és tegnap elfelejtettem róla szót szólni. Egy, általam ismert lány háza leégett tegnapra virradóra. Odaveszett mindenük, biztosításuk sem volt, mert az anya -férje tavalyi halála óta- egyedül nevelte 3 gyermekét. A tűz oka pedig kerámia égetésére alkalmas kemence volt, melyben a család megélhetésének forrása volt. Érdekes a sors és érdekes az "isten" ha létezik egyáltalán. Hiszen felmerül a jogos kérdés: vajon ők rászolgáltak volna bármi miatt is erre? Nem merem biztosan állítani, mert nem ismerem őket nagyon, de mégis úgy érzem hogy nem. Idevág az az idézet, ami azóta pörög a fejemben mindenfelé: "God never gives You more than You can handle", azaz az Úr csak annyi nehézség elé állít, amivel meg tudsz birkózni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.