Köszi az érdeklődést, Samunak kutyabaja, izé macskabaja sincsen. Ez egy ááállat, termosztátor, elpusztíthatatlan. Bár lehet hogy csak elhasznált egyet a 7 élete közül? Nemtudom. Csak azt tudom, hogy irigykedve nézhetem azokat a fotósokat, akik fotózhatnak a holnapi Diana Krall koncerten. Ugyanis egynapos késéssel,de megkaptam az elutasító választ: nem fértem bele a keretbe. Sajnálom nagyon, szerintem ez megismételhetetlen alkalom lett volna. Nézzük a jó oldalát: végre egy koncert, ahol teljesen nyugodtan ülhetek a helyemen és élvezhetem a dolgokat.

Nem kell gépet fogni, törni az agyat, hogy honnan lehetne jól meglőni, próbálni szuggerálni a másodperceket, hogy ne rohanjanak olyan sebesen, mint még sosem. Kúszni, mászni, feküdni, térdelni, guggolni, kitekeredt pozíciókat felvenni, szinte bármit bevállalni hogy meglegyen a KÉP. Nem remegni, nagyokat lélegezni és koncentrálni hihetetlenül, mert az első három dal hihetetlen rövid mindig "belülről". Ehelyett lesz három hosszú, hallgatott és nézett dal. Francba, tuti azon fog járni az agyam hogy honnan, mekkorával, mivel kellene lőni, s gondolkozni hogy a többi fotós vajon mit látott meg ott, ahol áll.

Tuti pont előttem, hiszen az első sorban fogunk ülni. Ehhh...

 Ma megláttam ... régóta keresek magamnak egy karórát, egy régi szép órát, patinánsat, elegánsat. Én, aki sosem hord órát, mert nem szereti. Holnap személyesen is találkozok majd Vele, s kiderül hogy életreszóló lesz e az első pillanat. Asszem most kicsit még bambulom a kórházas sorozatot és bealszok. A holnapi blog létrehozása még kérdéses, mert notit nem tervezek vinni. Talán túlélitek :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.