Szóval...tegnap akartam tenkszet küldeni a Szőlőskertbe a konyhába egy srácnak, aki kisegített egy szál cigivel, mert a fotózáshoz az is kellett. Nomeg a tegnapi finom vacsimért is jár, bár az koprodukció volt :). Pláne köszönet Nektek: tegnap tulléptem a háromezres látogatottságot (lesz ez még ígyse :P).

Btw, ma volt hóképe, és az október 3-i képem lett az első, elég rendesen elhúzva a mezőnytől: 23 pontot kapott, míg a 2. 10et. Kevés kép jött, kevés jó, így eléggé vegyesfelvágott kerekedett ki az egészből. A tegnapi napifotó sajnos nem jött be a csapatnak, az a 7. lett csak: keveselték a fej feletti levegőt + mesterkéltnek érezték Zsófka testtartását. Sőt a bőrönd is belelógott a sínbe, amivel én is csak később szembesültem. Mindegy, Zsófka nekiállt ruhátgyüjteni és az alábbi döntést hoztuk: mivel a vasárnapi eksün kutyafutta+rövid volt, így valamikor újra megpróbáljuk több időt és állítgatást beleölve a projektbe, hogy igazán kijöjjön mindaz, amiről tegnap ömlengtem kicsit. Ez amúgy az egyik legnehezebb dolog: tartós érzelmeket kifejezni egy állóképben. A pillanatnyi jókedvet, mosolyt könnyebb elkapni, mint valamit konstansan kimutatni és megörökíteni.

Azértis, mégegy a tegnapiból. Itt próbáltunk az akorabeli jelelgzetes szokást, a cigarettázást belekeverni kissé a játékba, ami erősíteni tudta a Karády-féle díva-effektust. Pedig aki ismer, az tudja hogy mennyire utálom a igit, nameg a passzívdohányzás kellemetlen élményét. De valamit - valamiért! Semmi sincs ingyen: a szép(ség)ért meg kell szenvedni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.