A reggel gyorsabban eljött, mint gondoltam. Bizony, hiába fexel le korán, ha korán jön az ébresztés is. Egy kis friss vajas kakaóskalács sonkával és kakóval majdnem fekve azért kellemes előkészítése lehet egy jó napnak, nemde? Betáp után egészségügyi séta következzék: irány a bolhapiac. Lassanként már belenyugszok, hogy egyre inkább gyenge ez a délelőtti időtöltés. Friss áru alig, aranyárak mindenhol. Régebben az ismeretlen cuccokat bagóért adták, most meg iszony pénzekért. Teljesen meg vannak zizzenve, alkudni alig engednek.

 Ebéd fini töltött csirke, majd ebéd után szülinapozás. Valaki, amikor megkérdeztem mit szeretne szülinapjára, akkor azt találta ki, hogy vigyem el valahova. Mondjuk Sümegre.

 Végülis 1 óra alatt oda lehet érni. Najó, a lovak közé csaptam a gázpedállal, s már ott is voltunk. A várba elég meredek és csúszós út vezetett, ami az agyvízforraló melegben hosszúnak is tűnt. Bejutásunk gyorsan megtörtént, s saját idegenvezetőt is kaptunk, aki főleg olyan infókkal is ellátott bennünket, amiket nem igazán találunk meg sehol a neten. Mendemondák a vár utairól, s azok visszajáró szellemeiről és a korbeli szokásokról. Nem egy száraz, hanem egy igazán szórakoztató idegenvezetésben lehetett részünk. Felfedeztük a Mátyás korabeli emlékeket, a mulattató vári játékokba is belenézhettünk, s bejárhattuk szinte az egész várat, merthogy azért folyamatosan történnek építkezések, hogy egyszer teljes fényében tündökölhessék. 

Mint megtudtuk, a várból egy halom helyen nyílnak alagutak, melyek egy része befalazva, másik része "használhatóan" van. Hiába, akkor is gondoltak arra, hogy hiába a meredek kaptató és az erős vár: semmi sem bevehetetlen megfelelő emberáldozat árán. Kínzókamra, büfé, kisbolt, pénzverde + remek kilátás. Tényleg érdemes ide feljönni és eltölteni pár kellemes órácskát.

 Lefelé lassabban ment a futam, s )) nemcsak emiatt ((, de kicsit elkéstünk a lovagi tornáról. Ennek oka egy kis jágkásában és körbenézegetésben keresendő :) Aztán befutottunk, s én bőszen fotóztam a lóháton történéseket és a teljesen vérremenő csatajeleneteket.

 

 Csattogtak a kardok, repültek az emberek: látványos, valósághű jeleneteket láttunk, tényleg a középkorban érezhettük magunkat. A győztes lovagok a kapott virágokat a nézőközönség högytagjainak adták hódolatuk jeléül - ezt igázan szép gesztusnak tartom. Szóval egész végig úgy érezhettük magunkat, hogy ez nem egy átlagos intézmény. Itt figyelnek az emberre és nem csak lehúzzák róla a pénzt, hanem azt érezheti: kapott is a pénzéért valamit. Az előadás végén láthattuk, ahogy egyesek a nagy lakomába igyekeznek: kezet mosnak, merthogy kézzel-lábbal, evőeszközök nélkül fog zajlani a tápbevitel. Mi csak az édességükkel szemezgettünk, ami nagyon jól hangzott  )) de már elfelejtettem :( ((.  

 

 

 

 Gyorsan benéztünk a két nagyobbforma templomba, illetve az egyikben éppen a mise végére értünk be, s a gyors villanyleoltásilag még tudtam pár szép képet készíteni. A másikat csak kívülről tudtuk, merthogy egy zártkörű rendezvény volt éppen. Az édesség utáni vágyunk csak kierősödött, így kis városfelfedezés után a Huber nevű cukinál ültünk le 1-1 sütire. Csak volt egy picike kis bökkenő...nem tudtunk választani, szal 5őt kértünk. Ja, meg egyet el is hoztunk plusszba. Nagyon finomak voltak... tipikusan egyedi ízvilág, minőségi kivitel....isteni pocakélmény volt. Mindezt lemozogni 1 órás zötyi következett, kicsit pörgős, kerékcsikorgató kanyarokkal, s hazaérkezés után meglepően gyorsan elmentem alukálni. Today was a god day!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr582242742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása